TIM Színistúdió Nyílt Napok - 2018

A TIM Színistúdió ingyenes, egy alkalmas nyitott tréninget hirdet, mely lehetőséget biztosít a színistúdiós foglalkozások és a színistúdió tagjainak megismerésére.
A részvételre két időpontban van lehetőség:
2018. augusztus 30., csütörtök, 15.30-17.00
2018. augusztus 31., péntek, 15.30-17.00

A TIM Színistúdió egész éves tréningjei a hétköznapi színjátszás megszokott kereteihez képest eltérő órákat biztosítanak a színházi világ iránt érdeklődő fiatalok számára. A csoportos tréningek célja, hogy a színistúdió tagjai a színművészeten keresztül nyitottabbá és befogadóbbá váljanak, miközben a világról való tapasztalataik is bővülnek.
A TIM Színistúdióról és az induló tréningekről honlapunkon lehet olvasni.

Csatlakozz a Facebook eseményhez is!

Az egy alkalmas tréningen való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.
A részvétel semmiféle kötelezettséggel nem jár, szívesen látjuk azokat az érdeklődőket is, akik ugyan nem tervezik, hogy szeptembertől bekapcsolódnak a TIM Színistúdió munkájába, csupán szeretnének pár önfeledt órát eltölteni saját megismerésükkel.

Mivel a tréningek létszáma korlátozott, túljelentkezés esetén a jelentkezés sorrendjében van lehetőség bekerülni – erről íméles visszajelzést kapnak a jelentkezők.

Jelentkezni azalábbi űrlap kitöltésével lehetséges.

Gyere egyedül, vagy hozd barátaidat is!

Az 5 éves TIM Production az eddigieknél még nagyszabásúbb produkcióval készül a város közönségének.

A trilógia befejező darabjaként színpadra kerülő musicalshow, a Musicalek éjszakája 3 érdeklődésének középpontjában egy belső utazás áll a felnőtté válás világába. „A dalokban a fiatalok megélik az első szerelmet és az első csalódásokat, megtapasztalják, hogyan vívhatják meg saját harcaikat és érhetik el álmaikat.” – foglalja össze a darabot rendezője, Tőzsér István Martin. A musicalshow szereplői a Tomori Pál Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium egykori és jelenlegi tanulói: a most először színpadra lépő gyerekektől a már tapasztalt fiatal felnőttekig sok új és ismerős arccal utazhatunk együtt. Az út kalandosságát a musicalshow magával ragadó látványvilága biztosítja. Csatlakozz Te is a csillaghulláshoz!

Helyszín: Konecsni György Kulturális Központ

Időpontok:

2018. április 13. (péntek) 19:00, PREMIER

2018. április 14. (szombat)

19:00 2018. április 27. (péntek)

19:00 2018. április 28. (szombat)

15:00 RÁADÁS ELŐADÁS

2018. április 28. (szombat) 19:00

Jegyek elővételben kaphatók

- a kiskunmajsai Tourinform irodában személyesen vagy telefonos ügyintézéssel (Kiskunmajsa, Zárda utca 2., 77/481- 327, kiskunmajsa@tourinform.hu), valamint

- a jegy.hu oldalán és az InterTicket országos hálózatában:


Kifejteni és kifejezni: gyermeki nézőpontok a TIM Színistúdióban – interjú Dzsamival és Petikével

A TIM Színistúdió legfiatalabb tagjai közé tartozol. Milyen érzés volt a nagyokkal dolgozni? Hogy érezted magad a színistúdióban, a próbákon?
Dzsami: Mindig nagyon jól éreztem magam. Először féltem, hogy milyen lesz a nagyokkal dolgozni, de az is remek volt. Nagyon segítőkészek voltak, és sok dologra megtanítottak, amit korábban nem tudtam.

Petike: Már az is nagy élmény volt, hogy ott lehettem Martin előadásain; nagyon élveztem őket, és úgy gondoltam, hogy én is megpróbálnám a színészetet. Az elején nagyon nehéz volt, és úgy voltam vele, ha nem jutok be, nekem már az is nagy siker, ha ott lehetek a felvételin, mert jó volt a hangulat, és érdekes feladatokban vettem részt. Végül bejutottam, és annak nagyon örültem.
A próbák nagyon viccesek és élménydúsak voltak, a nagyok nem bántottak. Martin is jófej volt, és segített megnyílni. Így úgymond felszabadultam, és ott kiadhattam azt, amit szerettem volna.
 
Miért csatlakoztál a csapathoz? Az az álmod, hogy színész legyél?

Dzsami: Szeretem a színpadot, és nagyon szeretek szerepelni is, ezért is csatlakoztam Martin csapatához. El tudnám képzelni magam színészként, a legjobban musicalszínészként, esetleg filmszínészként.


Petike: Azért csatlakoztam, mert valahogy megragadott az egész. Akkor az életemben volt egy sorsdöntő csapás, és nekem ez kipihenés, terápiaféle volt. A részletekbe nem megyek bele most, de remélem, egyszer alkalmam nyílik ezt jobban kifejezni. Hogy színész szeretnék e lenni? Azt hobbiként szívesen csinálnám, de nekem más elképzeléseim vannak. Kiskoromban nagyon szerettem volna, de közben elterelték más dolgok is a figyelmem.


Miket tanultál meg a színistúdióban vagy a próbákon?
Dzsami: A legfontosabb talán, hogy megtanultam sok ember előtt és helyesen beszélni. Martin ebben nagyon sokat segített. Mivel sokat kellett mások előtt szerepelnem, ezért nőtt az önbizalmam is, már nem félek úgy sokak előtt beszélni. Jobban ki tudom fejezni az érzéseimet is, mert mindenféle gyakorlatokat csináltunk Martinnal, ami segített ebben.


Petike: Nagyon sok mindent tanultam, főleg a kreatív munkával, a rögtönzéssel, magával a színészettel kapcsolatban.  Azért remélem, lesz még alkalmam máskor is részt venni ilyenen, mert nagyon szerettem, és olyan dolgokat gyakorolhattam, amik megtanulásához máshol nem jutok hozzá, például a beszédstílust, a testtartást, ilyesmiket.

Van-e kedvenc pillanatod, emléked a Musicalek éjszakája 2. próbájáról, a fellépésekről?
Dzsami: Igen, a kedvenc pillanatom az volt, amikor a fellépésen az egész csapat együtt énekelte a Valahol Európában musicalből A zene, az kell című dalt.


Petike: Nekem a próbákról az a legfőbb emlékem, amikor megtanultam az első dalt, amit elő is adhattam. Ez a Mama című dal volt az Elisabeth-ből, amivel kifejezhettem önmagamat. A fellépési próbákon megismertem új barátokat több emberrel találkozhattam, láttam milyen az előkészület. Maga a sok taps, amit kaptunk, az volt, amiért láttam, hogy megéri dolgozni. A Csiperó fesztivál is egy hatalmas élmény volt nekem, és remélem, máskor is lesz még ilyen az életemben. Remélem, hogy Martin még visszajön Budapestről, és csinál hasonlókat.



"Ha elrontottuk, mindig újrakezdtük" – interjú Alföldi Annával, a TIM Színistúdió tagjával

Személyedben a TIM Színistúdió egyik oszlopos tagjára ismerhetünk. Hogyan találtál Martinra és a stúdióra?
A színészet világa már egészen kis koromban magával ragadott. Általános iskolától kezdve jártam bajai színjátszó körökbe, és amikor Kiskunmajsára kerültem, a távolság és az idő hiánya miatt sajnos nem tudtam folytatni a színészettel kapcsolatos tanulmányaimat. Martinról és a színistúdióról már a Majsára menetelem előtt hallottam, hiszen a Dolls országos sikert aratott, és ezáltal hozzám is eljutott a híre. Akkoriban még csak gondolni sem mertem volna, hogy egyszer majd én is a stúdió tagjává vállhatok. Eljutott hozzám a hír, hogy TIM felvételt hirdet tehetséges fiatalok számára – rögtön éltem is a lehetőséggel, hiszen ez egy hihetetlen nagy alternatíva volt a színészi vágyaim kibontakoztatására. Nagy meglepetésemre Martin meglátta bennem a lehetőséget.
 
Milyennek képzeljük el a munkát a színistúdióban?
Ez nem csak egy átlagos színitanoda, sokkal több volt annál. Szavakkal talán ki sem tudnám igazán fejezni azt, hogy mit is jelentett számomra, hogy ott tanulhatok. Alapból egy extrovertált személynek tartom magam, így a beilleszkedés is könnyen ment, viszont a stúdió a magába fordult személyeknek is kinyitotta a világot. Nem csak a színészettel foglalkoztunk, hanem mindennel, ami hozzásegített minket önmagunk megvalósításához. Martin megtanított minket arra, hogyan érjük el a céljainkat, és rávezetett, hogy saját magunk elfogadása egy esszenciális kérdés. Segített helyreállítani az önbizalmunkat, ami, valljuk be, nem egy könnyű feladat. Nem mondom, nagyon kemény munka és önfegyelem kell ahhoz, hogy a stúdió működhessen, hiszen ez nem gyerekjáték, de megéri, mert csak úgy lehetsz jó színész, ha megdolgozol érte.  
 
A TIM Színistúdió kapcsán nyílt lehetőséged a Musicalek éjszakájában való szereplésre is. Mit jelentett Neked ez a szereplés?
A Musicalek éjszakájához számomra elég vegyes érzelmek társulnak. Ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású darabot véghez vigyen az ember, nagyon sok munka és koncentráció kell. A darabra rengeteget kellett próbálnunk, amihez elég sok energiára volt szükségünk. A próbák általában rögtön iskola után kezdődtek, és volt, amikor éjszakába nyúlóan készültünk. A figyelem nagy szerepet játszott, hiszen, mivel a tökéletességre törekedtünk, ha valaki elrontott valamit, az egészet elölről kezdtük. Ez persze elég fárasztó volt, de megtanított minket az együttműködésre, a csapatban való munkára, és felkészített arra, hogy ha tényleg erre a pályára készülünk, akkor hasonló – vagy ennél keményebb – munkára számítsunk.

Hogyan maradt meg emlékeidben az előadás?
Az előadás napján nagyon izgultam, viszont, amikor színpadra léptem, minden félelmem elszállt. Olyan érzés volt, mintha a színpadra születtem volna: kizártam az egész külvilágot és próbáltam belevinni minden érzelmet, ami bennem zajlott. Kívánom minden embernek, hogy ezt az érzést legalább egyszer az életben élje át. Nem hiába a mondás, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Hihetetlen nagy élmény volt számomra, és nagyon hálás vagyok Martinnak a lehetőségért, hogy részt vehettem benne, és az egész társulatnak az ott nyújtott munkájáért.
 
Úgy tudjuk, adódott egy lehetőséged egy neves színházban is.
Igen, ez valóban így történt. Egy budapesti színház ajánlott számomra szerepet egy nyári előadásra egy zenés darabban. Ez számomra hihetetlen nagy megtiszteltetés volt, azonban mérlegelnem kellett egy-két dolgot, ami a darabban való részvétel ellen szólt. A fő ok a tanulmányaimmal kapcsolatos, de emellett összejött még pár dolog, ami sajnos elég nyomósan akadályozta a szereplést.

Ez a döntés azt is jelenti, hogy a felnőtt életben a színészet helyett más pályára tervezel lépni? 
Nem, a színészethez való hozzáállásom semmiben sem változott meg. A mostanit egy lehetőségként fogtam fel, amit sajnálatos módon el kellett utasítanom. Kiskorom óta az az álmom, hogy egyszer majd színészi pályára léphessek. Akkor érzem jól magam, ha a színpadon mozoghatok, és ahogy mindenki más is, én is szeretném azzal keresni a kenyerem, ami a legnagyobb szeretettel és szenvedéllyel végzek. A célom tehát változatlan, de ki tudja, mit hoz a jövő.
 
Mit viszel tovább a másik választott pályádra vagy a színészetbe a TIM Színistúdióból és a Martinnal való munkából?
A válaszomat nehéz lenne pár mondatban megfogalmazni, hiszen nagyon sok mindent éltem át a színistúdiós éveim alatt. Talán az akaratom lenne az, amit a legfőképp a stúdiónak és Martinnak köszönhetek. Megtanított arra, hogy akkor sem szabad feladni a vágyainkat, ha már nagyon belefáradtunk a véghezvitelébe. A stúdióban szerzett tapasztalataimat nem csak a szakmában tudom tovább vinni, hanem magában az életben is. A színistúdió által jó baráti és szakmai kapcsolatokat is ki tudtam alakítani, a szereplések által rengeteg tehetséges embert ismertem meg, és nem utolsósorban a legjobb barátnőmmel is a stúdió révén gazdagodtam. Úgy gondolom, hogy Martinnal nagyon jó barátságot ápolok, nem csak a tanárom volt, hanem egyben egy támasz is, akihez bármilyen jellegű problémát és örömöt megoszthattam. A stúdiót egy kis családként fogalmaznám meg inkább, mint csapatként. Nagyon nagy bizalom van köztünk, segítőkészség a másikkal szemben, támogatjuk és bíztatjuk egymást. Persze mint mindenhol, van, amikor nem értünk egyet a másikkal, és előkerülnek kisebb konfliktusok, de az építő kritika is jól formálja az embert. Én kívánom Martinnak, hogy ezentúl is olyan ambícióval végezze a tanítást, mint eddig. Remélem, hogy idővel minél több fiatal elkezd érdeklődni a stúdió iránt, mert a színistúdiós munkában mindenki megtalálhatja a pozitív előrelépés lehetőségét. ​


A siker kulcsa: hátrahagyni a konformizmust – interjú Tóth Lalival, a TIM Színistúdió tagjával

Úgy tudjuk, a filozófia Téged kifejezetten érdekel. Megtaláltad ezt a filozófiát a TIM Színistúdióban?
A manapság erősödő deindividualizációnak sokan esnek áldozatul. A színistúdió tagjai amellett, hogy csapatmunkában, csoportban képesek dolgozni, nem veszítik el egyéniségüket. Sőt: ha valaki a Martin által koordinált stúdió részesévé válik, elsősorban magát fogja megtalálni. Mindez számomra is fontos, mivel nem szeretnék az arctalan tömeghez tartozni.

Mi is akkor pontosan a stúdió filozófiája?
Az én olvasatomban a TIM Színistúdió a kultúrára fogékony, a művészetet tisztelő és iránta érdeklődő embereket képez, továbbá mindenkinek segít megtalálni az identitását.

Az életről való gondolkodás, a filozofálás mindenképpen fontos akkor is, ha az ember sikeres szeretne lenni egy olyan területen, mint a színészet; és mondhatjuk, te a színistúdió sztárjává nőtted ki magad a folyamatos szereplésekkel. Van tehát kapcsolat a mély gondolkodás és a sikeres színészet között?
Természetesen van, de minden mással is kapcsolatban áll. Úgy gondolom, ha valaki sikeres szeretne lenni, nem teheti meg, hogy felszínesen szemlélje világunkat. Elég a minket körülvevő faktoidokra gondolni, melyek a kellő körültekintés hiányában deformálják jellemünk. Fontos elmélyedni a bagatellnek látszó dolgokban is, legyen szó egy szerep megformálásáról, egy könyv vagy film konklúziójának levonásáról vagy akár a fogmosási szokásainkról… A személyiségünk múlhat rajta.

A te személyiséged is veszélybe került azzal, hogy több szerepben a középpontba kerültél?
Középpontban lenni nem könnyű. Ilyenkor rengeteg sérelem, negatív visszajelzés ér. Ezeket tudni kell a helyükön kezelni, hisz a legtöbb ember maliciózus és ők nem tudják elfogadni mások sikereit. Emellett az is fontos, ha közönség előtt csinálsz valamit, az hatással van rájuk, és meríteni tudnak belőle. Ez nem kis felelősség.

Mennyire érezted kihívásnak ezeket a feladatokat?
Nem szeretem elemezni a feladatok nehézségét. Ha nehéznek ítélném meg, akkor félnék tőle, feszült lennék, ami megpecsételné a teljesítményem. Szerintem mi tehetjük ezeket a feladatokat „nehézzé” vagy „könnyűvé”.

Az Admiratio főszerepe egy volt ezek közül a feladatok közül. Hogyan jelent meg a színistúdió képviselte filozofikusság, különleges látásmód ebben a filmben?
A film sok témát feszeget, melyek szoros kapcsolatban állnak a stúdió nézeteivel. Ezek közül a már említett uniformizálódást emelném ki, vagyis azt, hogy ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, legyünk önmagunk!

Milyen gondolkodással, életfelfogással rendelkező fiataloknak ajánlod leginkább a színistúdiót?
Mindenkinek, aki szeretne kitörni a szürke hétköznapokból, aki szeretne adni valamit másoknak és egyúttal kapni is. Mindenkinek, aki szeretne rálelni önmagára és legkevésbé sem szeretne a tömeghez tartozni. Szerintem nem érdemes gondolkodásmódhoz vagy életszemlélethez kötni. Túlságosan homogén lenne.


Tánclépések a karrier és a magánélet útján – interjú Csurgó Vikivel, a TIM Production tagjával

Martin színészként nagyon kedvel téged, a színistúdióban elmondása szerint kiemelkedően végeztél, ugyanakkor a táncban is megmutattad tehetséged. Melyik áll közelebb hozzád: a színészet vagy a tánc? 
Nagy örömmel hallom, hogy Martin elégedett volt a teljesítményemmel. Kiskoromtól kezdve táncoltam, tehát a szívemhez ez áll közelebb, de a színistúdiónak köszönhetően betekintést nyerhettem a színház világába, és ez is azonnal rabul ejtett.

Elválaszthatónak tartod a táncot és színházat?
Számomra nem elválasztható a kettő, mert amikor a színpadon táncoltam, akkor bizonyos érzéseket akartam átadni a nézőknek, amit színészet segítségével értem el.

Hogyan segített a színistúdió, hogy megmutasd érzéseidet és önmagad?
A színistúdió előtt eléggé lámpalázas voltam, de Martin és a többiek nagyon sokat segítettek nekem ebben. A biztatásaikkal és a dicséreteikkel végül velem is elhitették, hogy nyugodtan kimehetek táncolni a színpadra több száz ember elé. A próbák hosszúak és fárasztóak voltak, de azért az érzésért, amit tánc közben a színpadon átéltem, megérte a gyötrelmes munka.

A táncpróbáknak a szakmai fejlődésnél talán többet is köszönhetsz.
Igen, így van. Azon kívül, hogy nagyon sok élménnyel és baráttal gazdagodtam, itt ismertem meg jobban a páromat is. Azt hiszem, Martin azonnal meglátta a lehetőséget bennem és a Laliban, ezért kettő közös táncot is kaptunk a Musicalek éjszakájában. A táncban alapvető, hogy a partnerek között legyen egyfajta bizalom, és ez az én részemről elég hamar ki is alakult. A közös próbák és az együtt töltött idő alatt elég jól összebarátkoztunk. Ez a barátság a Musicalek után is megmaradt, és végül átalakult valami sokkal többé. Úgy gondolom, hogy a színistúdióban töltött őszinte beszélgetések nagyban megalapozták a mi kapcsolatunkat.

Mik a terveid a jövőre vonatkozóan? 
Most a tanulásra szeretnék több figyelmet fordítani, de, persze, ha Martin felkeresne, hogy táncoljak vagy szerepeljek valamiben, akkor nagyon szívesen igent mondanék, mert szeretek vele dolgozni és hiányzik már a színház.

Mit viszel tovább magaddal az életbe a színistúdióból és a TIM Productionnel való munkából?
A színistúdiónak hála nagyon szép emlékeim maradnak. Ha Martinnal nem ismerkedek meg, akkor valószínűleg soha nem táncolok és énekelek a piacon, és nem szerepelhettem volna olyan színvonalas előadásokban mint az Emlékszel még? vagy a Musicalek éjszakája. Számomra mégis a legfontosabb az, hogy a színistúdió nélkül nem mutathattam volna meg a családomnak, hogy mit is tudok. Remélem, még dolgozhatok Martinnal, mert szerintem zseniális ötletei vannak.